Sóhajorkánod zihálásom
lüktető visszhangja,
mályvafakadásod ölelésem
pírtalan jutalma,
őzgerinced íve
árnyékvetületem,
híd,
melyen végigaraszolva
nyíló ajkaid meglelem.
Mélységed csúcsaim temetője,
beléfekszem ím’ mindörökre,
s leszek foganó magzat benned:
anyát jobban
nem szerethet
gyermek.

Zalaegerszeg, 2007. október 31.