Virágos kertemben
lepkét édesgettem
tenyeremre,
az én pillém lett.
Szavakból mézet csurgattam eléje,
itattam harmatverítékkel,
ujjaim rácsába nem zárhattam,
szárnyaszegetten hogy’ szállhatna,
a sodró széltől, mondd,
mivel óvhattam volna?
Most üres teret
markol tenyerem,
sosem a virágot,
messze már
pillangóm,
keresem.

Zalaegerszeg, 2007. november 25.