Esődobok peregnek,
viharos szelet hajtanak,
és mögöttük cintányérba csapnak
a feszült karú fellegek.
Pizlik a szikár fém,
ösvényeken fut a Föld köldökéig,
a lég arany telérei
felsejlenek, bámész
népek kíváncsi félelemmel szemlélik:
a tollpehely szoknya fel-fellebben.
Morajlásba ámul a táj,
szinte beledermed,
aztán elszégyelli magát,
szemlesütve záporköntöst ránt
a felhevült testre.
Állja a vizet, dézsaszámra,
belefürdik, elhálnak,
kivérezteti az eget.
A fákról csöndcseppek potyognak,
reggelre a domb ködbe bábul,
utolsó nyoma a szimfóniának
a perjékkel benőtt kátyúk
megelevenedő pocsolyáiban
fickándozó ebihalak.
Zalaegerszeg, 2022. augusztus 28.
