Pálmatánc a házfalon,
tenger felől fúj a szél,
magányos csónakot
himbál az öböl türkíz köldökén.

Töretlen sziklák állják körbe,
színükön száraz macchia zörög,
szikrázó naptükörbe
olvad a hegygerinc, afölött

fecskék és sólymok
kóstolnak szabadon az égbe,
hőségből önt ólmot
a sárguló fügékre

az egyetlen teremtő akarat:
var nélkül, beteljesülve arat,
s mikor tengerbe áldoz a nap,
sötétbe fürdik az emberi káprázat.

Seget Vrajnica, 2018. augusztus 11.