tekinteted hídként megtart
alattunk az omló part
mezsgyéi közt lezubog az élet
szerelmünk indát hajt
közöttünk, mikorra
szárba szökken, odaérek

ne engedj el, igézz tovább
míg csak kő fokán
mederben fürdenek a fények
s az utolsóként elillanó csepp után
csukódó pilláidra izzó szám
merevségbe gémberedő varratott éget

Zalaegerszeg, 2018. augusztus 16.