Hópihék zümmögik hangtalan’
az utcalámpák sárga csóváit körbe,
rajzanak útra, fára, háztetőre,
ettől öltözik a dísztelen táj
fehér ünneplőbe.
Puha pihepaplan csendje terül
a Föld sebzett kérgére,
ránctalan álomba szenderül
minden istenfélő lénye.
Legbelül
márványtermek hidegébe
kandallólángot gyújt
a természet ihletett szépsége,
így tisztul, melengedik
igaz eszmélésbe
az emberlakta lélek.

Zalaegerszeg, 2007. december 16.