Huss, karvalyrébék, a felfeslő sötétbe,
szoknyátok hasadjon pirkadat fényébe,
szendergörcs simuljon, lázharag csituljon
kedvesem bársonypír ölébe.

Marjátok, tépjétek, rabláncon vigyétek
marcangul a koncot, libbenő lidércek,
reggelre gyógyító balzsamba fürdetnek
ujjbegyen táncoló tündérek.

Túlparton bolyongót tetemre hívjátok,
vájjátok szemgödre mélyéből az álmot,
koponyacsarnokból átkaim fogannak,
ajkaim morzsolják reátok.

Mit loptok éjszaka, reggelre megkerül,
holdudvar árnyéka napszákban elmerül,
nem félek, létetek tagadom, csak ne hagyj,
istenem, magamra, egyedül.

Zalaegerszeg, 2008. január 18.