A hegy köve vagyok,
mélybe szakadt rianás,
letértem már a zergeútról,
patakvölgybe sodort a zuhanás.
Ha felsikoltok még nyáréjszakán,
fosztott nyoszolyám keresem,
mit mohok takartak meztelen,
többé meg nem lelhetem.
Egy az anyagunk, sóhajunk
ködfüggönybe markolász,
lényegünk mégis elvész,
morzsalétbe csorbul
a sziklanász:
Kilimandzsáró hava siratja
szomorún az elmúlást.

Zalaegerszeg, 2008. április 8.