a mai nap megfáradt
izzadt teste magára
húzza csillagokkal
kivarrt éjtakaróját
az égre gyújtott holdlámpást
jobb híján felhőkbe oltja
végig kísértő gondja-
-baja is vele nyugszik
megkönyörül rajta
ma már tovább
nem nyomasztja
menedékébe fekszik
minden barom
fű-fa, isten-állat
a parázsló városok
bennük lejárt rugójú órák
kihordatlan csecsemők
csapzott hajú koldusok
ernyedt tagjaik
végre kinyújtóznak
nem gémberít se görcs
se szúró félelem
vágyaik rablánca lehull
szabadon ölelik a végtelent
álmaik egymásba karolnak
békében egymáson piheg
lélek és lélektelen –
vigyázom a csendet
őrizem hitemet:
ha a hajnal fel is rázza
a dermedt világot
békéjét holnapra
talán még átmenthetem

Zalaegerszeg, 2018. május 10.