ott állt
szinte észrevétlen’
a korlátnak dőlve
fürkészte
a rohanó felhőket
villamos helyett
talán a pillanatot várta
ami egyre késett
menetrendben sem találta
pedig mosollyal csalogatott szája
mosolyt csalt orcámra
a koszos ablaküvegen át
integettek hajában
a megelevenedő pántlikák
megállva a villamos
is rácsodálkozott
szélesre tátott ajtókkal
invitálta beszállásra
a lány mégsem mozdult
csak tovább bámészkodott
hívtam szemeimmel
de nem vette fel
kitartón kémlelte
a türkiz eget
a Margit körútra
kanyarodva láttam
ahogy a 19-es villamos
végleg elnyelte magába
helyette én találtam
meg amit elhagyott

Zalaegerszeg, 2018. május 24.