Húz a nyom,
és szalaszt az eső,
rád hagyom
minden felmenőm.
Bennük keress,
ne rög alatt,
ott csak csontok
leltára maradt.
Lelkem dunsztosüvege
lányaim és fiam
testmeleg vitrine,
élő szobraim,
nem hasonmások,
de mások belőlem.
Mint akik
lehettem volna,
ha megérek időben,
és nem az ágon
aszalódok keserű ígéretté
a végső ugráson
remegve.
Mikor szólítod őket,
nevükre hallgatok,
ott dörömbölnek bennük
a megfejtetlen-elfelejtett
gondolatok.
Jól figyelj, (a) jelen vagyok!

Zalaegerszeg, 2018. május 31.