Fénybe nyújtóznak az árnyak,
minden zugba befészkelnek.
Tengerükből még kilógnak a házak,
ablakszemeikben naplemente

piperézkedik, mielőtt elmerülne
a sötétbe fagyott habokban,
s redőnyök mögött szemlesütve
átadja helyét az esti vadonnak.

Harapnak a neszek, beleremeg
a foghíjas utcai nyárfasor.
Valahol vinnyogva kóbor ebek
ügetnek el, csak az első lakhat jól.

Sarkon örömöt árul a léha céda,
nyitott sliccel rálicitál a drogba bukott,
álomba lüktet a szétszúrkált véna,
menedéket vágynak hontalan otthonok.

Kiálts nemet e rongy világba,
szeretetből gyújtsd rá a fellegeket,
lobogjon tűzre vetve minden hárfa,
fényükkel mossák tisztára a teret!

Zalaegerszeg, 2018. június 23.