Két pille ül magányomon.
Legalább ők ketten vannak.
Nem a súlyuk nyomja vállam,
tudatuk lágy terhe nyomaszt,
mikor este összebújnak.
Két pille ül magányomon.
Ha egyiküket elzavarnám,
másikuk engem karolna?
Huss, pillangó, bontsál szárnyat,
nélküled lesz boldog holnap!
Egy pille ül magányomon.
Most már ő is egyedül van.
Minek hívom, szólítgatom,
egyre csak magában hallgat.
Egy pille ül magányomon.
Magányomban folyton zaklat.
Miért van itt, hogyha nincsen,
miért nem fénybe libben-lobban?
Huss, pillangó, bontsál szárnyat,
kövesd haszontalan társad!
Egy pille sem ül már rajtam
tökéletes magányomban,
s fenn az ágon, felettem,
látom, ahogy ezek ketten
együtt, ismét összebújnak,
remény és a hű szeretet,
keringőzve társalkodnak,
talán egyszer belőlem is
újra pilleszárnyra kapnak.

Zalaegerszeg, 2018. június 4.