Megfáradt pillák takarnak,
alattuk még borzol a vágy,
pajkosan iramló fuvallat
szárnyain előlibbensz tán’.
Legyél gyötrő kísértet,
szüntelen’ figyelő veszély,
beléd szédüljek végleg,
olvadjon eggyé nappal és éj.
S maradjon nékünk
menedékünk a végtelen álom,
mit egymástól elveszünk,
ránk szakadhat bárhol.
Ölelj csókra ajkaiddal,
szemem zsákban táncol,
alá hullt már minden angyal,
Te vagy utolsó láncom.
Zalaegerszeg, 2019. január 6.