ketten a tavon

ketten a tavon
csónakázunk az éjszakába
a csöndkarmolta
holdpagony habzó
fövenyén

nem tudom
a víz hintál-e távolba
vagy két szemed dajkál
megbűvölt mámorba
az űr egén

ismerős ez a ringás
bölcsőcsitítás
fizetett vállakon
is ez himbál
majd a sír felé

most mégis holnapon
túllépve áradok
kontúrt szaggat
a ma pillanata
körbeér

ne virradjon
fodrot víz ne bontson
buraként záruljon ránk az éj:
hívatlanul
csak te meg én

Zalaegerszeg, 2019. május 8.

fa