Utcai lámpák alatt gyűlnek a fénytócsák,
megfáradt lábakkal emberek tapossák,
s mint hányatott sorsú argonauták,
szelik ingatag a holdutcát,
lépteiket a járdák nyomtalanul felisszák.
Menni széllel,
küzdeni szembeszélben,
hazatérni szélcsendes éjjel,
még ha nem is várnak vissza,
ajtót magányunk nyitja,
megtűrt vándorként idegen fészkébe
vagy anyáink virrasztó ölébe.
Minden nap indulunk,
hogy otthon legyünk,
ezerfelé vezet utunk,
keressük folyton helyünk,
s hogy rátaláltunk valóban,
igazán csak onnan
tudhatjuk, mikor melege már ellobbant.

Vigyázzad otthonodat!

Zalaegerszeg, 2019. szeptember 16.