Nevetve (AI-jal hangszerelve)

Távol vagy (AI-jal hangszerelve)

Szívtánc

a dal feldolgozása (feldolgozta és énekli: Beruska)

Korán jönni, későn menni,
téblábolni, eltévedni,
élményeket hajtva-űzve
kacérkodni nimfa szűzzel.

Istent félni és remélni,
ágaskodni földtől égig,
meghajolni utolsónak,
egybekelni lánnyal, csókkal.

Elszámolni tízig, százig,
szakadékból égre látni,
megtalálni önmagamat
kertek alatt, szíved alatt.

Zalaegerszeg, 2019. szeptember 9.

Zivatar

feldolgozott dal (feldolgozta és énekli: Beruska)

Szememben áhítat,
szívemben átitat,
kavarognak fellegek,
ó, felettem,
jaj, feletted.

Csupa fény és mély sötét,
ametiszt és jáspis ég
nyújtózik a réteken,
megkeresztel,
megmelenget.

Így vagyunk mi: te és én,
öntörvényű, egész fél,
szabad létünk mit sem ér
nélküled,
nélkülem.

Eredj eső, zendüljön az ég,
zivatar,
udvarunkat kapja fel a szél,
nem zavar,
mosson el minden féltést, önzést
a világon,
csak legszebben szóljon a szádból:
hiányzol.

Zalaegerszeg, 2019. szeptember 8.

Szökellő szavaim

Szökellő szavaim
nehéz úton hozzád,
tövisek karmai
szívem lelombozzák.

Ide ér, oda jut,
táncol pallóélen,
vékony ér, hova fut,
tengerektől féltem.

Bomlanék, bomlanál,
rojtot old a szellő,
harisnyád, mint a nád,
sussan, búfelejtő.

Szemeid szénazúr,
olvadó mélyében
mennyei alagút,
titkain elérlek.

Ide érsz, oda jutsz,
ujjaim begyével
bőrödre elpirult
rózsákat becézek.

Zalaegerszeg, 2019. április 6.

Bíbor ballada

Bíbor széllel ébred,
ágyban talál rád,
kócosan is szépnek
lát a napvilág.

Illatod, ha lépdelsz,
messze elkísér,
mögötted az évek
követnek, mint kis ér.

Lopott, esti fények
körül ölelnek,
finoman ígérnek,
belesúgnak öledbe.

Kiáltsd az égre,
ha valami fáj,
kiálts, hogy értse,
bánt a világ!

Szemeim lesütve,
belém mar a vágy,
Holdat színezüstre
mázol a magány.

Újra hívnak, hívlak,
talán maradt még
köztünk ringó hídnak
hűség és remény.

Maradnék egészen
benned puszta rész,
minden sejtem védjen,
ha karmol majd a vész.

Súgd a fülembe,
ennyi nem elég,
súgd, hogy megértsem,
ez rég nem játék!

Te sem vagy már, én sem
hozzád indulok,
mégis félve lépek,
az út feléd robog.

Elrontottam végleg,
nincs ki megbocsát,
napjaim a szégyen
mossa, mossa át.

Ne szólj, ne élessz,
csak buta mesék
végén lesz minden
csodás és szép!

Zalaegerszeg, 2019. január 12.