Csupa fény és mély sötét,
ametiszt és jáspis ég
nyújtózik a réteken,
megkeresztel,
megmelenget.
Így vagyunk mi: te és én,
öntörvényű, egész fél,
szabad létünk mit sem ér
nélküled,
nélkülem.
Eredj eső, zendüljön az ég,
zivatar,
udvarunkat kapja fel a szél,
nem zavar,
mosson el minden féltést, önzést
a világon,
csak legszebben szóljon a szádból:
hiányzol.