Sosem hazudhatsz, csak annyit,
mit mások neked hazudtak,
kvarcpírodra az illó pillanat
szusszanásnyi jelet sem karcolhat.
Fényed csarnokod mélyébe rejted
vagy szembogarak ívére metszed,
csillagpalástod jégezüsttel fed
minden meghasonlott lelket.
Hol makacsul vetíted igazad,
hol foncsorod lépre csalogat.
Gyógyító sugár útját egyengeted,
a napfényt cellák fogságába ejted.
Kortalan szellemek feszítik kereted,
általad tágulnak túlzsúfolt termek.
Benned él a világ mása,
mindenki saját világa,
s ha ezer szilánkra hull tested,
véle foszlik minden perced.

Zalaegerszeg, 2008. április 15.