bizonyára szeretnél
és én is téged
ehhez kétség sem férhet
mert az közénk szorult
oly’ nyomorult
a helyzet komikuma
saját előadásán sem mulat
csak vihogunk serényen
monoton kötőtű-zümmögésben
telik az életünk szennylével
ráadásul mindennek van határa
sokat gondolok a régi hat á-ra
egyszer úgyis mindennek v-ge
abból kettő is van a kötélnek
hát nem állok neki
fejemből hogyan verem ki
többé nem lesz már ki élvezi

Zalaegerszeg, 2008. április 16.