bizonyára szeretnél
és én is téged
ehhez kétség sem férhet
mert az közénk szorult
oly’ nyomorult
a helyzet komikuma
saját előadásán sem mulat
csak vihogunk serényen
monoton kötőtű-zümmögésben
telik az életünk szennylével
ráadásul mindennek van határa
sokat gondolok a régi hat á-ra
egyszer úgyis mindennek v-ge
abból kettő is van a kötélnek
hát nem állok neki
fejemből hogyan verem ki
többé nem lesz már ki élvezi

Zalaegerszeg, 2008. április 16.

Heves a nyár,
ne siesd el, anyád
is megmondta,
hisz’ az álmok nem hazudnak,
s már szabad Péntek,
szabad szombat,
mindent szabad Robinsonnak,
de ő térne már meg s haza,
csak ne lenne saját foglya,
bárcsak vásott kölyökként nyafogna
a biztos vajas kenyér után
az utolsó délután,
mikor még sután
nemet mondhatott volna
kurvára, drogra, alkoholra.

Heves a nyár,
fűtetlen’ is forró az ágy,
kivet, ha megveted,
hiába neveted
pucér seggű gyereked,
ahogy homokban hempereg,
órádon a homok lepereg,
percigéjű istenek
bálványán neon zizeg,
hidegfényű mécsese
reklámkereszt.
Sose bánd, holnap másik szeméthegy
dülledt szemű kiskakasa lehetsz,
papírtálcára rótt törvényeid
ismét fennen hirdetheted.

Heves a nyár,
utolsó nekigyürkőzése
az agglegényreménynek,
szusztalan dunyhaéjben
csak morzsát kefélhet
gallérjáról, gavallér múltjából
hányt a tűzre, s most hamuját
kotorja, hátha feléled.
Ellobbanó lázkévéje
rontást old sötétben,
ha hitből rakták kepébe, –
hitetlenül földre enyészik
üres kalásszal,
fosztott kamrával
fordul a télbe.

Zalaegerszeg, 2008. január 30.

Csepp’ csiga ékül
harmatlevélen,
nagy útra készül,
távoli fénybe.

Mit kutat,
ki utat
keres
a deres
fűben?

Utat?
S az út hová vezet?
Kanyargósra taposott szalagja
Ariadné rég’ remélt fonala?
Kell-e cél, hogy az út legyen,
s az út maga cél lehet-e?

Csepp’ csiga révül
harmatlevélen,
útra a célhoz vagy
célként útra lépjen?

Sopron, 2007. október 27.