A lakomán énekszó repesett,
Mikor ez a lugasok közt megesett.

A szerelmesek bókjaikat elhajították már,
Szívükből ömlött a szó,
Suttogásuk meglágyított minden levelet,
Közülük néhány lehullott,
Kora ősz volt.

Csak a titokzatos holdfény volt frigyük tanúja,
S ő is csak bólogatott,
Csak lejjebb billent a horizonton,
Akár papíron a pecsétnyomó.

Celldömölk, 1985. július