Esténként, ha magány tör reám,
szárnyra kap s hozzád röpít a vágy,
meglesi féltett titkaid,
szelíden csókokkal telehint.
Tudom, ilyenkor álmodok,
de talán álmomban veled maradhatok,
életem így végig álmodnám,
s te lennél az álombeli lány.
Érted égek,
érted szól e dal,
álmodni félek,
a hajnal elragad.
Hiába múlik el az éj,
álmom nappal megint tovább él,
nem felejthetem el azt a lányt,
ki betölti nappalom s éjszakám.
Így aztán mindig boldog vagyok,
habár szeme csak ábrándként ragyog,
egyszer majd eljön az az idő,
mikor végleg enyém lesz,
álmomból kiléphet…
a lány.
Érted égek,
érted szól e dal,
álmomban várlak,
s elhoz a nappal.
1992