Mint suttogó bambusznád,
hajolsz fölébem megvetett éjszakám
imbolygó pillanatában.
Valahol messze, Alma-Atában,
vágyakat oldoz el a könnyű szél,
üzeneted ringatják szérűk és
erdők sötétbe feslő lombjai:
nagy műre készülsz. Hallani,
ahogy hangorkánod egyre gerjed,
méhed lüktetése szétterjed
dombokon és völgyekben,
s immár zabolátlan’ söpör el
távolságot, ismeretlen félelmet.
Ma megmozdult a föld,
új idő pereg a rokkán…

Zalaegerszeg, 2009. október 27.