Még megbotlik nyelvem,
mikor kiejtem neved.
Esetlenül próbálom
elérni kezed.
S ajkaid, mint két szent oltárt,
megcsókolni nem merem.
Megleltelek, nem engedlek,
enyém maradsz, mint egy nagy titok,
s a láncokért cserébe
ugyan, mit adhatok?
Vedd hűségem, a tied vagyok,
cserébe te az enyém,
s elválaszthatatlanul
része leszel életemnek,
míg a Holdra új nap kél!

Sopron, 1990. június 23.