Zizegő levéltetemek közt gázolok,
megágyazott a Janus-arcú természet,
nyoszolyánkra a dér ver erezett csipkét,
köd szitálja sejlő pillanattá szépséged.
Tűzcsíkok futnak a venyigék szálain,
kunkorodó szilákat metélnek,
reggelente kormin illata tömjénez,
mosolygó kökénnyé fanyarul szerelmünk.
Megjött az ősz, itt kopogtat,
telhetetlen’ veri le a diót,
ne hagyd, hogy kihullajtsam
ujjaim közt, agyamból végleg
kirostálja pelyva közé az idő,
mit nekem adtál tavaszodon!
Gyújtsál télbe örömtüzet,
menekítsd át puha fészkű
tenyeredben kismadár létemet!
Zalaegerszeg, 2004. szeptember 17.