kockakövek hordoznak
hátukon kontúrod éled
minden koppanással közelebb
a sarkon túl illatod ígérget
pitvarban szaporul a szinusz
lebenyben super lativus
hág omló vágyhegyeket
mióta várlak egyre több
levelet kerget a szürkület
bíbor szele szoknyád
ledér táncának ráncaiba
kapaszkodva kerülget
és sodor egyre közelebb –
váratlan toppanj be (szívembe)
fonódó karjaiddal zabolázz meg
elcsent csókokkal csitíts
óvatlan szavakkal simogass
míg csak árnyékomat
el nem mossa az idő
a kopott ház faláról
ahol várlak
vártalak

Zalaegerszeg, 2016. július 10.