Még verem fenekén is,
árnyékban, sötétben,
hol párkák a fonalat mérik,
vakon, fösvényen,
utolsóként a sorban,
szolgaként megtaposva,
koldusgúnyában, kifosztottan:
ott lapul isten ígérete,
igazság a szóban,
patina alatt fémserleg
fénye, magra hópólya.
Dajkáld, engedd nőni,
napot ígérj hitelbe,
adósságot eltörölni
ő szólít majd,
keblére, örökre.
Zalaegerszeg, 2019. február 24.
(mobiltelefonnal)
Párom vagy
páratlanul is,
hiszed igazam
pártatlanul is,
meghallgatsz
parttalanul is,
gondolsz velem
parton túl is,
zajtalanul
folyik életem,
partjaid terelnek:
páros végtelen.
Zalaegerszeg, 2019. február 15.
Ha úgy érzed, istent befogadtad, valójában rátaláltál magadban, mert születésedtől fogva benned lakozik.
O, rigó!
Zalaegerszeg, 2019. február 14.
Szűz havon tetemek.
Egyikük talán te lehetsz,
mellettem, meztelen.
Az idő vajon eltemet?
Hevenyészett közös sírba hány,
ne rágjon férgessé a magány?
S köztünk az átmenet
zökkenőmentes övezet,
vagy húsom húsodba dúsulva
oszlik és alázkodik meg,
megfolyva
beteljesedik veled?
Szűz havon tetemek.
Hollóra várnak.
Ma még útjelző mérföldkövek,
holnap már csak
föld színén kivillanó kalcithegek.
Ne számolj rájuk és velük,
nem értik már e világon a szavakat,
lassan megtalálják való helyük,
a feledés méhe meddőn is befogad.
Metsszél ridegséggel és hallgatással,
gyilkosabb, mint a tőr,
ravatalt Rómeónak és Júliának
lábnyom nélkül, szűz hóra jövendölj!
Zalaegerszeg, 2019. február 14.
Ha kitárod lelked,
megtalálsz benne.
Ha kitárom lelkem,
elveszel bennem.
Eltűnő szavak
Eltűnő sza…
… itt-ott még…
… kivillannak,
sosem kerülnek elő.
Zalaegerszeg, 2019. február 7.
