Ködpárnára nyújtóznak
a völgyben búvatag
kéménytüzek keserén
ingó házfalak.
Csalit zörög pőrén
aranyló setétbe,
ökörnyál selymére
fűz sorba gyöngyéket
a settenkedő hajnal,
fázott szirmokat marasztal,
tőkén mazsolát érlel,
ágról bókol hulló levéllel.
Pompába öltözve gyászol a nyár,
fagykarmot ölelget, merre tovább?
Utakon szerte puha lombalom,
léptemet félszeg’ el nem ronthatom:
előttem tündököl örök tél hava,
mögülem hívogat tavasz tűnt illata.

Győr, 2008. október 25.

Ne hidd,
a híd
parton terem,
fűszálakból fonjuk,
te szemben
velem,
a túlparton, –
ha eggyéér,
megtart-e?
Alattunk a folyó,
mi mindent sodor,
örvénye émelyít,
mégis vakhittel hív
ködös napokon:
ott még a másik part,
hűséggel visszavár.

Zalaegerszeg, 2008. október 18.

öled
kenyérmezők ringása
óíz
harmatvízben mosdat
holnap
tán köd fala táncol
fényt is
tarlón tallóz tolvaj
őszhad
Nap-aranya csörgedezik
lombváz
testét illegeti
csípős
szélrohamokban
végleg
beléd csitulva
markol
éhfagy húsomba

Zalaegerszeg, 2008. október 9.