Ahogyan ujjaid futnak a zongorán,
nyári zápor paskolja az ereszt,
szűz szellő himbál bóbitát,
melled hozzáérve megremeg.
Pettyek pelyheznek őzgidán,
langy huzat borzol mécseket,
kacér tánc ráncol tüllruhát,
lepkeszárnyként rebeg szemed.
Így vájsz belém finoman,
egyre mélyebbre és mélyebbre vágysz,
túloldalról láthatod a titkokat,
ha nem borzaszt el e pőre csupaszság.
Zalaegerszeg, 2019. augusztus 29.
Mióta lefelé esnek a kövek,
vonzódik az árny, egyre közelebb,
bennem is fénybe csírázott,
rám ránculnak a vasalt álmok.
Már nem dobálom sorsom köveit,
hegyeken túl fagyfalka közelít,
lerágja majd a lombokat, szirmokat,
lelkem az avarba, cafatokra szakad.
Zalaegerszeg, 2019. augusztus 27.
(mobiltelefonnal)
köveken napozik a telihold
csöndszövete szertezsong
belésüppedni gyönyörűség
csillagmélyben szelíd tűz ég
tekintetem melléd fekszik
rajtad siklik, megmelegszik
s ha elfárad valahára, beléd merül
félálomba, egészen elszenderül
legbelül
Zalaegerszeg, 2019. augusztus 25.
Mikor megszülettem,
az Úr vacsorát adott.
Mikor az elsőt léptem,
az Úr vacsorát adott.
Mikor férfivá értem,
az Úr vacsorát adott.
Mikor apa lettem,
az Úr vacsorát adott.
…
Tegnapelőtt
az Úr vacsorát adott.
Tegnap
az Úr vacsorát adott.
Ma
az Úr vacsorát adott.
Ma
a szolga megköszönte.
Holnap
már kérni is fogja.
Zalaegerszeg, 2019. augusztus 23.
sokat látni
keveset félni
sokat vágyni
keveset remélni
még nem őszülni
már nem tavaszodni
még nem szédülni
már nem kapaszkodni
gyorsan adni
lassan szeretni
gyorsan halni
lassan temetni
eleget élni
sosem hitetlenül
eleget égni
békében legbelül
Zalaegerszeg, 2019. augusztus 22.
A galéria tartalmaz 6 fotót.
szemeid szikrázó sziklák
fogaid messziről ragyogó kövek
nyakad íve part tisztán
derekad himbáló öblözet
combjaid, mint tengeri pisztráng
felúsznak majd alant elszöknek
hajad aranylón terülő hínár
belébódultam, karjai nyűgöznek
s mi a kék benned?
beléd gondolni sósan
és kitalálni édesen
tengerszép valódban
Kastel Stari, 2019. augusztus 17.
már nem ölel körbe öled
megtűrt közönnyel követ
csak a versek maradnak
kiknek őszintén szóltak
más világra kóboroltak
csak a versek maradnak
porrá égett városok felett
embertelen jövő lengedez
csak a versek maradnak
elfogytak a lépcsők felfelé
pokolba csorbult út istené
csak a versek maradnak
szűz hegyekre rímelnek
mélybe oltott tengerek
csak a versek maradnak:
csak a versek maradnak
lecsengő belső hangnak
a csend szótlanul elhamvaszt
Kastel Stari, 2019. augusztus 16.
szeplők bőrödön csillagok
behunyt szemmel rajzolom
újra és újra arcodon, válladon
az örök tavaszú égboltot
Virginis köldököd felett
onnan már csak fél lehelet
és kozmikus köd ereszkedik
lüktetésed lényem szegi
hiába csábít az éjszaka
smaragdokkal kirakott kupola
már ujjaimmal olvasom a csodákat
felizzó, szivárvány Perseidákat
Kastel Stari, 2019. augusztus 15.