Egy érzés…
Mióta ismerem.
Nem fáj, éget!
Talán…
Meg nem foghatom.
Gyere, s vedd vissza emlékedet!

Celldömölk, 1988.

Nem tudom,
Miért lágy szellőként élsz agyamban,
Miért pusztítasz varázzsal
Ártatlan nyilaid nyomán?
S miért élsz, hogy élni mersz,
Hisz nem létezel, csak varázsban!
Miért lélegzed levegőm,
Elfogyva meghalok,
S magammal viszlek,
Mint lágyan zúgó csillagot.

Celldömölk, 1988.