(kezdőcím: alkotmányolás)

játszom a gondolattal
játszok egymagamban
koponyám csontfaláról
a labda folyton visszapattan
s mit bent terelgetek
megszülvén elmebeteg
rím- és ragmérgezett
torz költeményeket
vajúdik versek helyett
hát álljon itt a sorok felett
(ez sem igaz, mert alant leled):

kritikán alul és minden határon túl
hol az Óperenciának is bealkonyul
él egy ember, szakálla sem kender
helyette hétköznap’ szív, (k)idűlt szemmel
de mégis ír, bár törzskönyves magyar
néha megbotlik, néha hadar
mit összehord, csupa zöldség
melyre rég’ nincs már költség
így csak magadat okolhatod
ha a fejedben ugyanaz a labda pattog

(zárócím: beszélgetünk)

Zalaegerszeg, 2017. június 24.

ha egész lennék
nem tört volna
kerékbe az élet
életfogytiglanra
ítéltettem rögtön
s ha letelik
minek élném
tovább ennyivel
végleg beérem

megtört-én-t
minden rest és
balga pillanatom
sosem volt létezésük
bizony-talan
elhallgatom
mi-értjük
ál-dozat
nem érdem

s mikor a számla
végén aláhúzom
a tört-én-t-eket
ösz-szegezem
kerekítve sem
ad egy-etlent
borravalóként
magasodik fölébem
a morzsahegy

Zalaegerszeg, 2017. június 23.

Ha megöregszel,
szemed sarkában szarkaláb
mosolyog majd vissza rám,
és arcodon ráncok redőibe
fürdik a napsugár.

Ha megöregszel,
feszes feneked után
melled is megereszkedik,
és nem bimbul légre
csókjaim nyomán.

Ha megöregszel,
rakoncátlan fürtjeid
megkomolyodnak,
és az aranybarna tincsek
színe őszre vált.

Ha megöregszel,
sosem ilyennek látlak majd:
szemedből a közösen megélt
évek kacsintanak, ezernyi csodás
emlékünk lesz minden ránc.

Zalaegerszeg, 2017. június 22.

Befizetsz,
és máris élvezheted,
ahogy a hús-vér expressz
meglódul veled.
Mímelve fújtat,
odaadón zakatol,
el sosem késhetsz,
a menetrend szavatolt.
Egyre mohóbban,
gyorsabban hajtanád,
mindegy már,
merre visz, vár-e rád
valahol állomás.
S mikor végre megérkezel,
akkor döbbensz rá,
üres bőrönddel,
céltalan, még mindig
a peronon álldogálsz.

Zalaegerszeg, 2017. június 15.

a vers szavalva (előadja: Bányi Kriszta)

a megzenésített vers

az el nem csókolt csókok
mondd, milyen ízűek
avasak a múlt vindőjében
vagy a fájdalomtól keserédesek?

az el nem csókolt csókok
visszajárnak, kísértenek
míg végre az ajkakról
feledésbe nem rebbennek?

az el nem csókolt csókok
vajon tényleg léteznek
hiszen száj nem csücsörítette
bőrpír nem simította őket?

az el nem csókolt csókok
mind a fekete halálé
aki vigyorogva öleli keblére
a szerelem meg nem született

gyermekeit

Zalaegerszeg, 2017. június 13.