Hogy az, ki voltam, s számodra mit jelent,
Már rég nem éleszt bennem ősi tüzeket.
Sorolnám tovább, de a kétely szavain,
Mint sűrű hálón vergődnek okaim.
Már nem érzek semmit, s elhalkult odakinn,
Ne kérdezd mi, mert ez a vers is csupa kín.
Mire megszülöm, e néhány csupa-rím,
Fölém nő, örvénylő tengerként elborít.
Megírtam hát, vígan rám vicsorít,
Majd síromon mondja fölém a búcsú szavait.

Sopron, 1989. július