Leomló hajából kilép a dér,
Megcsíp, megcsókol,
S látom, nem álom!
Aranyló szeméből sugárral int,
Megborzol, megvakít,
S érzem, nem álom!
Finom szájából szó suhan el,
Elnémít, elsüllyeszt,
S tudom: nem álom!
Ez az élet!
„Szerelem, szerelem,
Átkozott gyötrelem”,
Mégis szeretem!
Celldömölk, 1985. december 22.
A sárga ünnepi fények
A szeretet melegében
E szent éjjelen
Millió éhező nevében
Elmondják,
A gyertya miért ég el.
Kiért…
Én meg nem mondhatom,
Csak függök az ablakon,
És nézem,
A gyertya hogyan ég el
A szeretet melegében
Sárga ünnepi fénnyel.
Celldömölk, 1985.
Sárga körtével teli lugasokban
Ömlik a hegy a patakba,
Itt piros rózsa hajol át,
Fel a magasba.
Szívemnek oly’ kedves ez a táj,
Hol nem a halál,
Az élet várja a holtat.
Celldömölk, 1985. december 18.
A falon egy ingaóra.
Barna házából csöndes öregség árad.
Megértően ül meg a félhomályban,
Az évek tanúja.
Bárcsak ingaóra lehetnék!
Csapzott szívemet nem borzolná érzés,
Egy helyben állnék, s tudnám,
Ehhez nekem is közöm van:
Én adom az időt!
Celldömölk, 1985. december