„Fa” hetek! Köszönöm Beruskának Tiltsd a fának… c. versem megzenésítését, bennem sem tudatosult szépségeket hozott elő belőle!
Tiltsd a fának… (megzenésítve)
Válasz
2020. október hónap bejegyzései
Egyfa
Kép
Rög-zül
Megálltak a mutatók a sötétben,
csak te mozdulsz, lassan,
magasodsz fölébem,
rám izegsz, zizzen öled avarja,
rávasalsz a szűz derékaljra.
Zuhatag szavakon bújok a csöndbe,
titkaid kútjain csüngök, ölbe
kap és messze hord a teljesség,
falat fest az ezerkarú sarki fény.
Leszel-e tükröm tükre,
tekintetem gödre,
kihantolatlan, befödetlen?
Ne felejts el
– szeretni, mindörökre.
Zalaegerszeg, 2020. október 14.
Napi tincs
Ma reggel jártamban megszólított egy fa csöndesen:
– Már nem bírom tovább!
Közben szüntelen peregtek a levelek róla.
– Ugyan – mondtam -, hiszen ősz van, ez így természetes!
A földet bámulva, szomorúan csak annyit mondott:
– Már nagyon régóta… mi, fák, igazán megérthetnénk egymást.
Rádöbbentem: mennyire igaza van! Már rég elvesztettük gyökereinket, gyöktelenül élünk a világba, és megvetően csodálkozunk azokon, akik mernek még ragaszkodni. Tényleg bennünk, emberekben van a hiba.
Létezik
Folyton megalkudni, mert élni kell,
enni és inni, és mosolyogni kicsit,
itt úgysem jut sokáig hely,
emberként létezni leheletnyit.
Nem lesz-e könnyű a megérkezés,
az égi mérlegen e vak robotolás,
a pillanatért meghasonulni,
isten úgyis elbocsát?
Ez az ÉLET, a sokan gyáváké,
addig terjed a szavakon túl,
míg büszke állal csorbul a lét,
azontúl fejleszegett szolgaút.
Csiszold fényesre a perceket,
világítsanak a következőkig,
terhük alatt görbül a tér,
s lassan magába felejtődik.
Nem fogsz hiányozni a világnak,
és a világ sem fog neked,
megszűnik végleg általad,
és megszűnik nélküled.
Zalaegerszeg, 2020. október 10.
Néz-lát
Innen fél tér,
onnan térfél,
lentről szél, ég,
fentről mélység.
Kintről kerít,
titkot takar,
bentről falak,
rabságban tart.
Melléülve
láthatatlan,
körös körben
kibújt patak.
Tegnap jövő,
holnap elmúlt,
álombölcső,
gyermeket fújt.
Semmiképpen
csalhatatlan,
mindenféle
kételykatlan.
Nézem innen,
látom onnan,
meghasonlok
önmagammal.
Zalaegerszeg, 2020. október 6.
Vir-ágaink
Tavasszal lila orgonát,
nyáron foltos árvacsalánt,
ősszel ráncos bangitát,
télre csokrot, romlás
kóróiból gyűjtve,
magammal kötözve,
ablakon jégvirág-tüllbe
karcolva körömmel.
Még nyílik a homlokodra
rajzolt nefelejcs.
Szereted a virágokat.
Szeretem a virágaid.
Isten kertje.
Zalaegerszeg, 2020. október 2.