a megzenésített vers (2. változat)
a megzenésített vers (3. változat)
ülj mellém a ringó csöndbe
fejedet hajtsd tenyerembe
tarkód selymén finom ívet
rajzol a Hold fényecsettel
magamban csupasz magaddal
ölelkezik tolvaj hajnal
minden egyes pillanattal
szegényebb a holló holnap
ne siess el gondolattal
szótlanul marasztal ajkam
fakuljunk együtt-sóhajban
messze vágyó zivatarba
Zalaegerszeg, 2009. január 25.
Még Kárpát-vállak grádicsán
kopogtat a kikelet,
megkurtított iszap-vénában,
de csordogál még a vén Duna,
nem csak dudva gazt terem
az ősi vérrel szentelt puszta.
Még áll a ház, az ország szívében,
igaz, pártatlan lakója kevés,
csak a szürke panelbölcsőkre
jut egyre több temetés.
Ez itt még ma Magyarország,
legalábbis a határon tábla így hirdeti,
ekként ír alá az eladónál,
ki utolján’ vizünket, erdőnket is elveri.
Szabad akarattal szavaz
minden törzskönyves magyar,
uram-bátyját méltán megérdemli,
vészben fogódzónak
meg ott a gumibot, közmunka-kincs.
Ez itt még ma Magyarország,
s az összes aljas álnokság
viharában is az marad,
míg akadnak, az utolsók,
kik nem hagyják
veszni édes Hazájukat!
Zalaegerszeg, 2009. január 24.
emlőd íze ajkamon
szamóca nyárban
asztalom
volt tisztás
gyümölcsét kínálta
kérő számnak
pőrén fakult
alabástrom olvadásba
ujjaimmal zongoráztam
lüktető dallamát
igen, meglesett
egy cinke
fenn a fán
Zalaegerszeg, 2009. január 13.