Véneknél, ha lemész az Öreg-Dunára,
keresd meg azt a helyet,
hol a kavicsot találtad!
Kutass a fodros habok aranyló partján,
kuszáld szét a suhogó füzek
tétován cikázó árnyát!
Ha ismét megtaláltad az ametiszt követ,
melyet sorsunk egyszer már elvetett,
dobd a tündér tavak kiszáradt mocsarába,
hogy szelíd hulláma
elmossa mindazt, mi valaha bántott:
kételyt, önzést, átkot,
s szerelmed legyen a hű zsarátnok,
mely egész éltemen át tart világot!
Zalaegerszeg, 2004. április 25.
Múltunk törékeny boldogságának cserepein lépdelek,
mezítláb, pőrére vetkőzött lélekkel.
Minden mosolyod, gondolatod, mint megannyi üvegszilánk,
megsebez, vérem ontja kegyetlen.
Fájó pillám hasztalan küzd sós könnyeimmel,
ingem ujja állja csak patakja útját,
fülembe hideg szél húzza konok nótáját,
s emlékeim terhe hétrét görnyeszti hátam.
Te pedig, fagyott kismadár, dalold el a nyárnak,
vándor vágott neki a kies határnak,
keresni békéjét, feledni múltját,
talán igaz se volt, hogy szeretni tudták…
Zalaegerszeg, 2004. április 25.
a megzenésített vers (megzenésítette és előadja: Beruska)
Jó éjt int az éji bárka,
elhajózva fénylő tájra,
nyomában álom járja
át fekhelyem.
Horgony már nem láncol,
vitorlám szélben táncol,
arcomra az idő ráncol
bús felleget.
Féltő tudat nem tehet
lelkemre gnóm terheket,
reggelre várva meglelem
hívő istenem.
Zalaegerszeg, 2004. április 14.
katt-katt
lábam alatt vonatkerék kattog
csatt-csatt
megfáradt, kijárt síneken
katt-katt
tűz melege után vágytam akkor
csatt-csatt
de a vonat velem tovasietett
katt-katt
szomorúan suhant el a lepihenő táj
csatt-csatt
eső mosta, piszkos ablakokon át
katt-katt
lassan meglepett engem is az este
csatt-csatt
s eggyé lett vélem megfáradt teste
katt
azóta, ha visznek sínek utamon
csatt
szélfútta lelkem csupa nyugalom
nem számít, honnan hová indulok
mindenhol és mindig egymagam vagyok
Zalaegerszeg, 2004. április 8.