Késő ősszel üzenek

Ma üzentem neked.
Szelek rohantak, jegesen,
fák koronáit gereblyézve.
Hegytetőről a mélybe,
ágról ágra suttogták,
tele szenvedéllyel:
távolból reméllek.
Ködlepelbe öltöztem,
legszebb ruhámba,-
langy tavaszba
vetkőztess,
ha már odaértem,
és kebledre öleltél
friss szellőként,
fürdető fényben.

Zalaegerszeg, 2008. december 9.

szótl anv ers

csa k han gok
vo nat án
mas íro zok
s ínem azér tel em
üre srés ekkel
szelde lem
hent esmód ra
tin ta gő zben
dep on tom
nemle lem
s ótlan v ers
nél kü led

Zalaegerszeg, 2008. december 2.