Mindössze elírás,
hogy létezem.
Helyesen:
számon tartom
a pillanatokat.
Pillanatról
pillanatra
építkezek.

Zalaegerszeg, 2020. április 28.

Gyűlnek az árnyak,
felettünk köröznek,
nappal is levágnak,
fogatlan üldöznek.
Farkasok szűkölnek,
lendülnek a koncra,
szűz halált nemzenek
kifosztott ágyékba.

A romokból, mint kipálló pára, ellibbent már a fájdalom,
csak bágyadt szomorúság bujkál a hevenyészett barakkok között,
csillagmilliárdnyi sóhaj szabadult a felhők tülljén át a Megváltóhoz,
kinek szeméből válaszul eső gyöngyözött

hűs tavaszi estéken és törölte el Földnek poklában a tegnap rémségeit,
hogy másnap még kövérebbre hízzanak az árnyak fenekedő ordasai
a sovány jövőből egyre nagyobb cafatokat harapva ki.

Gyűlnek az árnyak,
felettünk köröznek,
nappal is levágnak,
fogatlan üldöznek.
Farkasok szűkölnek,
lendülnek a koncra,
szűz halált nemzenek
kifosztott ágyékba.

A megrögzött otthon reggel még talpra állított: igen, ma ismét indulni kell,
de üres hassal az éjszaka gúzsba csomózott, már nem engedett el.

Az ideg versenyt feszült a szögesdróttal, ahogy surrant rajt a félelem,
s pattant el végleg, mikor már nem embert, kizsigerelt árnyékot kerített.

Adatott-e szabad választás élet és halál között,
vagy vakon mérték a maradást, a vesztes meg örökre elköltözött?

Gyűlnek az árnyak,
felettünk köröznek,
nappal is levágnak,
fogatlan üldöznek.
Farkasok szűkölnek,
lendülnek a koncra,
szűz halált nemzenek
kifosztott ágyékba.

Isten fiaival sújtotta fiait, az egyik miért volt kedvesebb neki,
a másik mennyivel vétett többet, mivel érdemelte ki a kínt?

Azóta is keressük a válaszokat, temetőkben égre hanyatlik karunk,
oly’ gyenge bennünk az akarat, lélekben immunissá satnyulunk.
Leszegett fejjel iszkolunk bedeszkázott csigaházainkba,
s közben nem vesszük észre a bárányok közé bújt farkasokat.

Gyűlnek az árnyak,
felettünk köröznek,
nappal is levágnak,
fogatlan üldöznek.
Farkasok szűkölnek,
lendülnek a koncra,
ontják bús vérünket
a kiszáradt porba.

Zalaegerszeg, 2020. április 26.

Auschwitz farkasai I.

Auschwitz farkasai II.

Auschwitz farkasai III.

vetéstől kalászig
kaszától elhullásig
nyártól deres határig
holdtöltétől napnyugtáig
erdőtől ringó ágig
feszülő deszkáig
asztaltól ágyig
öleléstől harapásig
cseppekből fakadásig
azon túl ájulásig –
tőlem hozzádig
hozzád simulni állig
el sem indulni
egymásban megállni

Zalaegerszeg, 2020. április 25.

Ne engem, ne nekem,
holnap után, ellenem.
Ne adjál, ne védjél,
ne bocsáss meg, kísértsél.
Se kenyeret, se házat,
ördögöt útitársnak.
Csak türelmet, megértést,
hitet, hogy bennem élsz.
Hadd járjam saját utamat:
holtig tartó zarándoklat.
Amíg létezem, létezel,
a halál old el, nem két kezed.

Zalaegerszeg, 2020. április 24.

Mert kell a hely másnak és másnak,
a papírt nyomassza, ne álmaimat.
Itt hagyom hát, hátha megszánnak,
és kegyesen valaki befogad.
Etesd, hizlald kedvedre,
hisz oly sovány és beteges,
díszeit talán felölti nálad,
kicsit talán megszeretheted.
Ezek nem az én szavaim,
csak kivettetett gondolatok,
nem elég öszvéren akarni,
hajlékba koldust fogadni:
istenhez felérő áldozatod.

Zalaegerszeg, 2020. április 21.