(Robinson-ciklus)

Bárcsak, istenem,
elsőként a tengerre vetetteket,
riadt félelemben vacogókat,
úttalan bolyongókat,
síró szemekkel a holnapba
kapaszkodó lelkeket,
akik aztán görcsből szabaduló
ujjaikkal végleg elengednek,
menekítenéd, őket mentsed!
Én már megmenekültem,
mert ma is gondoltál velem:
hitem szigetem, otthonom melege!

Zalaegerszeg, 2023. január 29.

oly’ csendesen szemerkél az eső
bensőmbe hasogat
szomorún nyíló felhők
mosdatják a poros hantokat

erdő süvegel szitálva
peregnek a levelek
ázott szívemmel kiálltam
földet, embert lomb temet

legyen könnyű takaró
szegje be álmaink határtalan
minden elhibázott szó
tüskés mag a hó alatt

szelíd tavaszt képzelek jövőre
tövis nélkül virágzik a kökény
s ringat szirombölcsőket
az északi szél, remél

Zalaegerszeg, 2023. január 13.