A galéria tartalmaz 4 fotót.
(mobiltelefonnal)
a megzenésített vers (megzenésítette és előadja: Beruska)
Előttem szuszog a város,
a domboldal puha vánkos,
elnyújtóznak rajt’ az utcák,
már kanyarogni is lusták.
Utcán a lámpák sora álmos,
házak felett ingó zsarátnok,
a lehúzott redőny falakon
fényük sápatagon lecsorog.
Bezárva alszanak az élők,
csendben zihál garat, légcső,
csak a lélek az, ami kijár,
istent féli és embóliát.
Mivé leszünk, ha remélt álmunk
folyton fojtó görcsbe rándul,
úgy ölelne szépen, biztosat,
de hajnalra koppon marad.
Legyen szabad minden ember,
és legyen bennük ím szeretet,
hadd dajkáljam most én létre
álmaikat terhes szívemen.
Zalaegerszeg, 2020. március 28.

Ne habozz,
tenger partot mos,
és átnyalábolja
a homokszemeket.
Így peregsz le
karjaim közt,
ahogy ölellek:
minél erősebben
szorítalak,
annál hamarabb
fogysz el.
Már nem
birtokollak,
csak gyönyörködöm
az évek rajzolta
szépségedben.
Zalaegerszeg, 2020. március 24.
Szitakötő szárnyán átdereng a Hold,
és rajzol ívelt betűket bőrödre,
odakint megkésett holló karcol
a sűrűn szőtt fák ágtengerébe.
Gerendáig nőnek a gyertyák
éjszaka, melleid vonala sötét félhold,
sóhajok megolvadt csöndbe mártják,
izmaink feszülése kötöz és felold.
Figyeld, hogy perceg a pillanat,
most ne moccanj, ne gondolj,
pipacsod szirmai rám simulnak,
és átragyog rajtad az újhold.
Zalaegerszeg, 2020. március 7.

a megzenésített vers (megzenésítette és előadja: Beruska)
a megzenésített vers (saját megzenésítés AI-jal)
Virágtalan temetőben
Csókja vesztett szeretővel
Ölelésben fogvacogva
Vágytól űzve szűz vacokba
Szépen, szebben, legrútabban
Értem, érted, megtudatlan
Minél többször, annál úgyse
Szeméremből szemlesütve
Épp eleget, mint helyette
Égjen benned teste-lelke
Teljesüljön parancsszóra
Ne szólítson, csak ha szólna
Dalok nélkül, versek nélkül
Kövér réten, sovány szérűn
Kankalinok árnya alatt
Most már végleg égre fakadsz
Zalaegerszeg, 2020. március 3.