Az álmot szememből kiűzted este,
mikor a lelked reám talált.
szelíd kis szellő vihar lett bennem,
soha nem szűnő, igéző vágy.

Jártam az erdőt, kutattam berket,
sehol nem leltem meg azt a lányt,
kinek szavában minden kis szótag
örömtüzeket gyújtó hű láng.

S most mégis megvagy a való világban,
mocsárban kincsem megleltem én,
soha nem adnám, ha kérnék, másnak,
örökre csakis az enyém légy!

Zalaegerszeg, 2001.