(Robinson-ciklus)

Kinn duruzsol a sötét
a tengerparázs felett,
a falon szellő koccan,
pedzeget háncshúrokat.
Benn bogarak hágnak
egymásra, félhomályban,
ledér lepkék násza
zabolázza a pilács-fényeket.
Talpig kunyhómagányba
öltözve hívogat a szó:
sellőlány,-
a szirt visszavár.
Ahogy a napok is,
fél szemmel, lüktető
vággyal, mindig arra,
a szikla is
simává kopott
zarándok-lépteim alatt.
Ha a dagály hozott,
maradjak örök foglya,
csak el ne vigyen,
mire felébredek:
jó éjszakát, Robinson!

Zalaegerszeg, 2009. május 8.