percek után percek
évekre évek
peregnek
belőlem
nem telnek
velük nem
kevesebb
több leszek
amíg csak lehetek
számtani sorozatom
megoldatlan
végéhez közelít
minden lépéssel
egyre bizonyosabb
sokk-sakkok
után a matt
de még remire játszom
nem veszek el többet
mint amit adhatok
hogy végül jeltelenül
és hiánytalanul
távozhassak

Zalaegerszeg, 2017. október 26.

Ezek azok a szavak,
amiket tapogatva kerestem,
de nem találtam nélküled.
Mint köveken csetlő patak,
keltem át hegyeken,
kihalt völgyekben rémület
hajtott tovább, űzött egyre,
az ásványkő mederben
meglelni, hol lapulnak
a vágyott gyöngyszemek.
Nem, nem kövek között,
égő szemed húrja
pendült meg s nyűgözött
szótlan szolgáddá,
benned leltem meg vakon,
világtalan vagyok:
ha nem szánsz meg,
ha nem istápolsz,
ha nem használsz.

Zalaegerszeg, 2017. október 15.

Sorban szólították,
a tizenhármat,
életből halálra,
és senki nem akadt,
ki testével védte volna
szavak helyett
a szívükben
legmagyarabbakat.
Ők védtelen’,
mégis emelt fővel
néztek hóhéraik
üveges szemébe,
elvesztve vagyont,
hitvest, gyermeket,
jajszó nélkül léptek
istenük elébe.
Balga, ki arra
formál reményt:
tizenhárom száj,
jobb, akarat
eltiprása
végképp elég,
hogy az eszme
parazsa
jeltelen hamusírba
fakuljon.
A meggyalázott égről
akárhány csillag hulljon
az éjszaka tengerébe,
ha a sötétségre
új nap ébred,
mert van még,
ki a példából ért,
a múltból mer
erőt a jövőbe,
vérük nem
hullott hiába,
míg köztünk élnek
a mában!
Ti, tizenhármak,
most én sorollak
elő benneteket:
Lázár Vilmos,
Dessewffy Arisztid,
Kiss Ernő,
Schweidel József,
Poeltenberg Ernő,
Török Ignác,
Lahner György,
Knezić Károly,
Nagysándor József,
Leiningen-Westerburg Károly,
Aulich Lajos,
Damjanich János,
Vécsey Károly,
a halálból
életre
elevenedjetek,
s rázzátok fel végre
e meggyötört nemzetet!

Zalaegerszeg, 2017. október 6.