Ezek azok a szavak,
amiket tapogatva kerestem,
de nem találtam nélküled.
Mint köveken csetlő patak,
keltem át hegyeken,
kihalt völgyekben rémület
hajtott tovább, űzött egyre,
az ásványkő mederben
meglelni, hol lapulnak
a vágyott gyöngyszemek.
Nem, nem kövek között,
égő szemed húrja
pendült meg s nyűgözött
szótlan szolgáddá,
benned leltem meg vakon,
világtalan vagyok:
ha nem szánsz meg,
ha nem istápolsz,
ha nem használsz.

Zalaegerszeg, 2017. október 15.