Fénybe indulunk,
sötétbe bújunk,
és mikor meghalunk,
nem tudjuk,
melyik vár ránk.
Zalaegerszeg, 2019. szeptember 28.
Egzisztencia
Válasz
2019. szeptember hónap bejegyzései
Napi tincs
Mindig vár rád a fény, csak néha hosszú az alagút!
Egy elmaradt szeretkezés margójára
Egy elmaradt szeretkezés margójára (bosszú)
Az éjjeliszekrényen emlékek derengnek,
már nem veszel el semmit sem belőlem.
Közös volt a vágy,
most közös a temető,
köztünk az ágy pusztaság,
nem gyűrődik lepedőnk.
Levegőt úgy veszünk, mintha lopnánk,
állig húzzuk a takarót ránk,
szemhéjaim szomorú koporsótetők,
leszögezi őket a vasfogú idő.
A másik margóra (kérlelés)
Nem kell mondanod,
nem kell gondolnod,
nem kell tenned,
csak kicsit érezzél,
csak kicsit itt legyél,
velem, bennem!
Túloldalra (ima)
Oly’ ritkán kopogtatnak ajkaid,
vetést is gyakrabban veri jégeső,
s vágyom kibontani rajtuk a pírt,
fürössz meg, amíg nem késő.
Kóró kezeim magtalan szárak,
árnyékodon hiába kapaszkodom,
igézlek igével, idézlek imával,
látod, lesikáltam csúf abroszom.
Teríts meg tünde kincseiddel,
s ami nem fér el, számba veszem,
ne kíméld állig begombolt ingem,
ne kopogjál, két ököllel dörömbölj be!
(Tárd ki!)
Zalaegerszeg, 2019. szeptember 22.
Napi tincs
Mielőtt elindulnál valamerre, állj meg!
Geszt…
Hulló gesztenyeként
vedlettem le tüskéimet,
csontig belém irdalódtál,
szűz húsomat tűz égette,
őszintén nyíltam tenyeredbe,
megszelídültem, megkóstoltál.
Az öreg fa azóta felhasadt,
dér és fagy mar gesztjébe,
búsan koszorúzza a ködös hajnalt
talán utolsó gyümölcsével.
Emlékszel még, milyen ízű az ősz,
hogyan izzott barna szemeid tükrében?
Zalaegerszeg, 2019. szeptember 21.
(képek forrása: pixabay.com)
Szabadulás
Szépek és bolondok voltunk,
egymást ejtettük folyton foglyul,
körénk képzeltünk sűrű rácsokat,
amin majd a külvilág mocska fennakad.
Egymást őriztük, mint éber börtönőrök,
kiket hű rabukhoz örök rög köt,
s már nem láttunk a falakon túl,
ragyogásunk csendben bealkonyult.
Most itt ülünk ketten félhomályban,
árván, kiéhezve szabadságra,
engedsz, engedlek, felnövünk,
még az éjjel kéz a kézben megszökünk.
Zalaegerszeg, 2019. szeptember 20.
Harmónium
Ha aludnál,
két percet vállamon,
ne siesd el,
a harmadik is ott érhet,
ringatlak szárazon,
puttó szuszogásod
a legszebb költészet.
Zalaegerszeg, 2019. szeptember 17.
Esti argonauták
Utcai lámpák alatt gyűlnek a fénytócsák,
megfáradt lábakkal emberek tapossák,
s mint hányatott sorsú argonauták,
szelik ingatag a holdutcát,
lépteiket a járdák nyomtalanul felisszák.
Menni széllel,
küzdeni szembeszélben,
hazatérni szélcsendes éjjel,
még ha nem is várnak vissza,
ajtót magányunk nyitja,
megtűrt vándorként idegen fészkébe
vagy anyáink virrasztó ölébe.
Minden nap indulunk,
hogy otthon legyünk,
ezerfelé vezet utunk,
keressük folyton helyünk,
s hogy rátaláltunk valóban,
igazán csak onnan
tudhatjuk, mikor melege már ellobbant.
Vigyázzad otthonodat!
Zalaegerszeg, 2019. szeptember 16.
Kémények között a Hold
A sarokban csönd ül,
lábujjhegyen surrannak a neszek,
a fény horgas sötétbe görbül,
eltévedt molylepke billeget.
Szuszog a lélek,
önfeledten ki-be jár,
talán most szabadon megtérhet,
élő és szívtelen közt nincs határ.
Álomba lényegül a cirógatás,
a test védtelenné ernyed,
bőrében magányosan kóborol a társ,
beleszeret és hajnalra kiszenved.
Kémények közé szorul a Hold,
vattapaplanra feszül az égbolt,
mit az idő tegnap elrabolt,
örökre elengedi, oly’ rég volt.
Így hízik a múlt tengere,
parttalan akár az éj,
nyaldosva hív elmerülni benne,
s kivet majd hunyorgó csillagként.
Zalaegerszeg, 2019. szeptember 14.
Kémények között a Hold I.
Kémények között a Hold II.
Kémények között a Hold III.
(mobiltelefonnal)
