végleg beléd merítkezem
kezem tapogat faladon
feladom minden képzelet
lett már belemar húsomba
somba araszolva fanyarul
nyarunk mázas cukorja
sorjaként karcol szárnyas
árnyakat a megtaposott avarba
a varba fagyott hulló lomb
lomból nyájas alommá bókol
sokkoló útja mélybe lajtorja
torja ősznek megtorolva
Zalaegerszeg, 2017. november 25.
sem-mi
mi más
más-képp
kép-más
más mi
mi sem
Zalaegerszeg, 2017. november 25.
December ködbe tapos, porban jár,
nem visel ölelő-elrejtő hósubát,
feszegeti a földkéreg fagyott bilincseit,
tékozolja tarlott nyara csorba kincseit.
Szügyig szennyben fürdik a nagyvilág,
vérben ázva tagadja istenének egyfiát,
a műanyag fenyők közt mímelt áhítat
embertől emberkéig mindenkit átitat.
A valódi karácsony bennünk rejtezik,
bomlott télben és torz világban is létezik,
miénk összes misztériuma, öröme,
elvehetetlen ajándék vágyott jövetele.
Legyen minden nap örök karácsony,
semmi ne fájjon, senki ne bántson,
gyertyáinak ragyogása olthatatlan üzenet:
Kisjézuska érettünk megszületett.
Zalaegerszeg, 2017. november 19.
nem csókoltalak eleget
minden lélegzet helyett
most hogy levél pereg
az ágról hiányod kéregként
keseredik a levélcsonkokra
nincs többé könyörület
nem öleltelek eleget
huszonnégy órából negyvenet
most hogy a napkorona
hajbókolva delelget
nincs már hatalma
a szétáradó sötétség felett
nem sirattalak eleget
könnyek helyett
faggyal és köddel temet
az őszbe torzult nyár
elkaszál minden rétet
kihull az utolsó lehelet
nem szerettelek eleget
olcsó szavak helyett
télbe fordulva
álmomban is:
szeretni mindig
és mindenhol lehet
Zalaegerszeg, 2017. november 7.