Ahogy a friss hó betakarja lépteid,
és puhán elrejti léted sorát,
úgy könyököl vágyam térdein
elébed, s omlik kontúrod után.
Hó felett csend inog,
fények tallóznak a fehér vetésen,
alatta kusza, járt nyomok,
hozzád tartó eltévelyedésem.
Elérlek, mert idővel
megrövidül a gyolcstakaró,
hiába rántod
magadra, már nem fedhet
egészen, mindenhol.
Megvagy, nem számítottam,
maradékunk az eszmélet,
az első pihénél megsúgtad,
ma éjjel velem és nélküled,
csupaszon bevégzed.

Zalaegerszeg, 2018. december 28.

Ó, mennyire vágytam a karácsonyt,
az év közben bujkáló fények misztériumát,
gyermeki képzeletem labirint’ bársony
rejtekét, az elérhetetlen csúcsú fenyőfát.
S alatta az ajándékok, folyton titkokkal övezve,
nem írtam Jézuskának,
mégis tudta,
mivel örvendeztethet meg.
Ó, mennyire várom újra a karácsonyt,
de a fényeket már gyermekeim szemében keresem,
a díszeket szék nélkül simítom az ágon,
ajándékaim mások örömében lelem.
Minden pillanat örök karácsony,
mióta melegséget a lélekből meríthetek,
s Jézus, léted számomra az igazi ajándék,
felnőtt fejjel végre hívőn magamhoz ölelhetem.

Zalaegerszeg, 2018. december 24.

Gyermek fejjel
úgy hittem,
legfényesebb
ott, fenn
a napkorong.
Ahogy teltek az évek,
rájöttem,
az áhítat csöndjében
egy szál gyertya
eltörölheti a Napot.
Most,
ha szemeim lehunyom,
már érzem, tudom,
az emberi lélek
isten hajlékaként
karácsonykor,
még a legsötétebb
bensőben is,
mindent túlragyog:
Kisjézus megérkezett,
ajándékai
az igazán fényes csillagok.

Zalaegerszeg, 2018. december 20.

Sétáltam
ádventben
karácsony felé
csillag alatt

Meg-megálltam
tisztán és őszintén
meggyónni
a gondolatokat

Csillag alatt
oly’ sokszor
rám esteledett
majd megvirradt

Őt vártam
csiholtam
lelkem fényét
csillag alatt

S megszületett
koldusként, királyként
jászolba
csillag alatt:

valóságos Isten fakadt

Zalaegerszeg, 2018. december 6.