Csak elkezdődött, megkésve,
és azóta folyamatos létezésben
tagadom a halált,
míg ránk nem talál
egy beláthatatlan kereszteződésben.
(Szemlesütve, mert úgyis közénk áll,
sötétben, ragacsos mélán,
mint falevél alatt a kutyagumi,
letagadottan, mégis tudni,
elkísér őszi sétán
fejest ködbe lépdelni,
fülelni távoli verklit,
napról napra meggondolatlanul,
mert a sziklaperemen túl
ott vigyázol rám: vársz szeretni.)
Zalaegerszeg, 2023. február 24.
