Gallyak pattognak az erdőn,
fák tövén a horgas árnyék felnő,
fogyó holddal hízik a fényverem,
megnyílik számolatlan végtelen.

Így kereslek szerte világtalan,
ha már óvatlan vigyáztalak,
minden emlék elejtett morzsa,
félek, az idő felkapkodja.

Sietek hát, amíg siethetek,
úgy indulnék, végre megérkezzek,
csak a múlt ígér bizonyosan,
talán csillag vár rám a porban.

Zalaegerszeg, 2019. augusztus 3.