Kivágtad az utolsó fát!
Becsüld magad, s ő lesz koporsód:
Halála halálod.
Álmomban még hallottam a fák sikolyát,
Álmomban meghaltam, míg sikoltottak a fák.
Vértelen és szótlan halál,
Évszázadok hulltak alá,
Vár rád a végtelen magány!
Nem hallod, sikoltanak a fák!

Sötétség, sikoly, fájdalom.
Sikoly, fájdalom, meghalok.
Fájdalom, meghalok…
Ő is meghalt.
MIÉRT?
Én miért halok meg?
Az ő sikolya az én halálom,
És az én halálom az ő sikolya?
Csak barát lehet e földön!

Gyökérből erő suhan el,
Tűz melege készül,
Járja a Nap hosszú útját,
S az erdő nem vénül.

Sopron, 1992.